2014. június 28., szombat

Ha megvan a nő

Mert úgy indul, ahogy folytatódnia is kéne: romantikával, odaadással, imádattal. A férfi éppen úgy tud udvarolni, ahogy az a nő szívének a legkedvesebb. Édes, bódító, folytatása kívánatos. Bárcsak sosem lenne vége!

De milyen az ember? Ahogy biztos a dolgában, megáll. Már megszerezte, minek küzdeni tovább.

Azt hinné az ember lánya, csak ő botlik ilyen fazonba. Aztán összedugva a kisokosokat, a sokadik kávészünet felszínre hozza a titkot: minden pasi ilyen. Talán génhibásak, gondolhatnánk. Ám az is lehet, ez így van jól.


Hiszen a nő viszont állandóan aggodalmaskodik, hogy vajon szereti-e még szíve bitorlója? Vagy csak játszadozott vele?

Mivé lenne a világ, ha egy édes párocska mindkét tagja ilyen aggályokkal küzdene naponként. Akkor bizonyára a férfiak is könnyet hullajtanának, s csak gyász lenne minden est. Így azért sokkal jobb, hogy legalább a pár egyik tagja magabiztos. Talán ettől tűnik erősnek, férfiasnak. És amíg a hűség lovagja, addig minden fáradtságot elsöpör az ő egyetlen kedves szava. Majdcsak szól, ha valami változik...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése